Régi, kiváló recept.
Nevével ellentétben nem savanyú:-))) Csak picit, amennyire kell.
Elkezdesz pörköltet főzni.
Tehát egy nagy fej hagymát kevés zsiradékban üvegesre pirítasz, másfél kiló csíkokra vágott karajt vagy szép sovány combot fehéredésig forgatsz benne nagy lángon (kevesebből ne próbálkozz, ha háromnál többen vagytok, éhen maradtok:-))
Szórsz rá pirospaprikát, hogy vidám színe legyen, beletolsz 3-4 fokhagymagerezdet, 1-2 babérlevelet, fehérborsot és szerecsendiót ízlés szerint, ráöntesz annyi vizet, hogy éppen ellepje, ráteszed a fedőt, kis lángra kapcsolsz és békén hagyod úgy félórát. (Ha öreg a disznó, tovább. Kóstolj. Ha már meg tudod rágni, mehet a pirítás, mert az sem lesz két perc.)
Ekkor fedő le, nagy láng újra, sűrű kevergetés, és zsírjára sütöd, hagyod, hogy az összes víz elpárologjon róla, de vigyázol, hogy ne égjen meg.
Remélhetőleg immár a hús is puha.
Kihalászod a babérleveleket, öntesz rá újabb 2 dl vizet, majd 3 dl tejfölben jól elkeversz két evőkanál lisztet, a forró szaftot hozzámered és elkevered, és kis lángon behabarod a tejfölös cuccal a husit.
Fedő rá, pár percig főzöd, amíg besűrűsödik, aztán lekapcsolod, fedő alatt hagyod kicsit állni.
Kifőzöl hozzá valami jóféle dundi olasz tésztát, és ha dőzsölni akarsz, tejfölös-fokhagymás uborkasalátát adsz hozzá.
De anélkül is el fog fogyni.:-)
